Magányos western hős,
Ki soha sem volt nős.
Diszkóba nem jár,
Tárjában sincs már.
Csizmaszárába is csak hálni jár a lélek,
Ördögszekerek közt mesél a szélnek
Kék szemébe zöld árnyékkal barna vágyat
Hint a metró koszos padján szendergő kis lény,
Ki mintha senki ott sem volna,
Szoknyájával körbevonva kiállt megint az ég felé és néz:
Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Most jó, jó, asszem pont jó
Kék szemébe zöld árnyékkal barna vágyat
Hint a metró koszos padján szendergő kis lény,
Ki mintha senki ott sem volna,
Szoknyájával körbevonva kiállt megint az ég felé és néz:
Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Most jó, jó, asszem pont jó
Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem,
Bárcsak itt lett volna mindig.
Most jó, jó, asszem pont jó