Magányos western hős, Ki soha sem volt nős. Diszkóba nem jár, Tárjában sincs már. Csizmaszárába is csak hálni jár a lélek, Ördögszekerek közt mesél a szélnek
Kék szemébe zöld árnyékkal barna vágyat Hint a metró koszos padján szendergő kis lény, Ki mintha senki ott sem volna, Szoknyájával körbevonva kiállt megint az ég felé és néz: Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem, Bárcsak itt lett volna mindig. Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem, Bárcsak itt lett volna mindig. Most jó, jó, asszem pont jó
Kék szemébe zöld árnyékkal barna vágyat Hint a metró koszos padján szendergő kis lény, Ki mintha senki ott sem volna, Szoknyájával körbevonva kiállt megint az ég felé és néz: Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem, Bárcsak itt lett volna mindig. Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem, Bárcsak itt lett volna mindig. Most jó, jó, asszem pont jó
Tökéletlen szerelem, tökvéletlen szeretem, Bárcsak itt lett volna mindig. Azt hittem már nem lelem, a történetben elvesztem, Bárcsak itt lett volna mindig. Most jó, jó, asszem pont jó