Honnan is tudná, te azt minek látod,
Mert amit te látsz, azt ő nem látja.
Persze a tükre, a tükre mesél.
A barátod persze neki is a barátja,
A szemében lélek, a lelkét bámulja,
A haját igazgatja és úgy beszél.
Vagy a tükörből vissza te nézel rá,
és várod, hogy mondja a válla fölött.
Este van, széthullott a kontya,
Kacsintanak rád az ördögök.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra,
Elfogadod, de nem veszed el.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra,
Elfogadod, de nem veszed el.
Fürdőző angyalokat látok a Balatonon,
Bukottak tengere.
Könyvelők vannak szabadságon,
írók, és mindnek van gyereke.
Fehér hattyúk és zöld oroszlánok,
Hasalnak rajta a nők,
Párducok, hiénák jéghideg homokban,
Foguk közt vágyak, a sás susog.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra,
Elfogadod, de nem veszed el.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra,
Elfogadod, de nem veszed el.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra,
Elfogadod, de nem veszed el.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod,
Az élet mélyvíz, de te evezel.