Honnan is tudná, te azt minek látod, Mert amit te látsz, azt ő nem látja. Persze a tükre, a tükre mesél. A barátod persze neki is a barátja, A szemében lélek, a lelkét bámulja, A haját igazgatja és úgy beszél. Vagy a tükörből vissza te nézel rá, és várod, hogy mondja a válla fölött. Este van, széthullott a kontya, Kacsintanak rád az ördögök.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra, Elfogadod, de nem veszed el. Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel. Nem úszol, mert túl nagy a sodra, Elfogadod, de nem veszed el.
Fürdőző angyalokat látok a Balatonon, Bukottak tengere. Könyvelők vannak szabadságon, írók, és mindnek van gyereke. Fehér hattyúk és zöld oroszlánok, Hasalnak rajta a nők, Párducok, hiénák jéghideg homokban, Foguk közt vágyak, a sás susog.
Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel.
Nem úszol, mert túl nagy a sodra, Elfogadod, de nem veszed el. Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel. Nem úszol, mert túl nagy a sodra, Elfogadod, de nem veszed el. Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel. Nem úszol, mert túl nagy a sodra, Elfogadod, de nem veszed el. Az ajtóban állsz, na mi van, kitalálod, Az élet mélyvíz, de te evezel.