Most vakon magamba ütközöm
Ezen kívül magamhoz nincs közöm
Gyanakvó csillag égetett
Csak arcom volt a víz felett
Most kezed kezemben megpihen
Csak sodródunk, közös rezgés a semmiben
Látlak ? pupillám megremeg
A fény fotoncsöndben lebeg
Most magamba nézek, szédülök
Amit látok, üres mélységbe lök
A csend csörömpöl, s a pirkadat
Tompa fogával belém harap
A sötétben, begombolt hálóingben
Csukott szemekkel bennem matatott isten
Zsibbadó kezekkel kapartam a néma eget
Hogy nem veszed észre a homlokomra írt jelet
N.c.
Most minden körbeér
Vetül az árnyékom elém
Most minden körbeér
Vetül az árnyékom elém
Most minden körbeér
Most minden egyenes görbe lett
De látom már
Hogy vonalakat írtam kör helyett