Felkelek, ma megint unalmas a reggel,
Unalmas, úgy is, hogy mellettem fekszel.
Alig süppedünk bele az ágyba,
Ennyi hatásunk van csak a világra.
Egymás mellett élünk, csak beszélünk, meg vagyunk,
A szívünk ritkán ver, félgőzzel, az agyunk
Is unja már, hogy nincsen semmi sem vele,
Baj sincs, meg jó sincs, meg menj is el, meg gyere.
Napközben ma is épphogy csak gondoltam rád,
Lekötött a munka, a főnök és a szabály.
De este majd megyünk moziba ketten,
Csakhogy beszélgetni már megint nincs kedvem.
Egymás mellett élünk, csak beszélünk, meg vagyunk,
A szívünk ritkán ver, félgőzzel, az agyunk
Is unja már, hogy nincsen semmi sem vele,
Baj sincs, meg jó sincs, meg menj is el, meg gyere.
Majd az éjszaka, gondolom magamban,
Holnap korán kelsz, fáradt leszel, hagyd ma.
De ez így nem elég, hogy kilépjek innen,
De mégse bírom már, hogy itt semmi sincsen.
Egymás mellett élünk, csak beszélünk, meg vagyunk,
A szívünk ritkán ver, félgőzzel, az agyunk
Is unja már, hogy nincsen semmi sem vele,
Baj sincs, meg jó sincs, meg menj is el, meg gyere.
Felkelek, ma megint unalmas a reggel