Odakint a kertek alatt
Látni, ahogy felkel a nap.
Sugarai fénytüzétől
A csillagok elolvadnak,
Minden reggel megtörténik,
Mikor a nap előbújik,
Hogy egy csillag a sok közül,
örökre eltűnik.
Ref.:
Ha egyszer az én csillagom
fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!
A felvégi dűlők alján,
nevesincs patak csordogál.
Isten tudja honnan ered,
semmiből jön,semmibe megy,
És akik vizébe néznek,
Mindegyikről lop egy képet,
Ezer arcot visz magával
A felejtésnek
Ref.:
Ha engem is egyszer ez a
patak elragadna
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!
Ref.:
Ha egyszer az én csillagom
fénye is kihunyna,
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!
Ref.:
Ha engem is egyszer ez a
patak elragadna
Húzzátok meg a harangot,
a templom toronyba!
Konduljon meg utoljára,
visszhangozzák a hegyek:
Nincs már többé kinek szíve,
Csak titokban szeretett!