Üzenet a távolból, mostmár minden rendben
Fogtad a kezem, elkísértél de most búcsúznék csendben.
Lepereg az összes gondom, ugye milyen más most minden?
Domb oldalon, néma tájban fekszek, az égnek mondom:
Mosolyogva nézek hátra, annyi minden történt
Integetek, hadd lássanak majd az utam végén
Tavaly télen, februárban Hol is voltam? - Kérdem én.
Merre tartok? Hol az irány? Meddig tartanak éveim?
Nem tudtam, hogy merre de rögtön kitalálom,
Hol van az a hely ahova mindig visszavágyom,
Akad aki messze visz a mától,
Marad ez a hely ne is keressetek máshol.
Mi minden van még bennem, ezt már az ég sem tudja.
Őrzöm a kulcsot magamban ami a szívemet nyitja.
Ha valakire van szükségem, követem az árnyékom
Itt volt velem miközben más a vágyaknak hódolt.
Búcsúzom a tegnaptól, úgy érzem újból visszaránt
Az érzés ami ott lapult bennem most ismét megtalált
Szebb napok a láthatáron, megfelelni már nem kell mától
Keressenek bátran úgy sem látnak már a kételyek udvarán.
Nem tudtam, hogy merre de rögtön kitalálom,
Hol van az a hely ahova mindig visszavágyom,
Akad aki messze visz a mától,
Marad ez a hely ne is keressetek máshol.